TCP/IP modell

E modell a számítógép-hálózatok õsének tekintett ARPANET, illetve annak leszármazottja, a világméretû internet hivatkozási modellje. Már a kezdetektõl fogva az volt a legfõbb tervezési szempont, hogy lehetõvé tegyék tetszõlegesen sok hálózat zökkenõmentes összekapcsolását. Ez az architektúra (2. táblázat [2.]) – a két legjelentõsebb protokollja alapján- TCP/IP hivatkozási modell néven vált ismertté, amelyet elsõként Cerf és Kahn (1974) definiált.

Alkalmazási réteg

Szállítási réteg

Internetréteg

Hoszt és hálózat
közötti réteg

2. táblázat. A TCP/IP hivatkozási modell [2.]

Mivel az amerikai védelmi minisztérium (U.S. Department of Defense, DoD) erõsen aggódott amiatt, hogy akármelyik nagy értékû hoszt, router vagy hálózatok közötti átjáró (gateway) egy szempillantás alatt megsemmisülhet, ezért egy másik lényeges tervezési szempont az volt, hogy a hálózat az éppen folyó beszélgetések megszakítása nélkül át tudja vészelni az alhálózat esetleges veszteségeit.

Az internetréteg

Mindezen az elvárások olyan csomagkapcsolt hálózathoz vezettek, amely egy összeköttetés nélküli internetwork rétegen alapulnak. Ez a réteg az internetréteg, amely az egész architektúrát összefogja. Ennek a rétegnek az a feladata, hogy egy hoszt bármilyen hálózatba csomagokat tudjon küldeni, illetve a csomagokat a célállomástól függetlenül (lehetõleg egy másik hálózatba) képes legyen továbbítani. Az sem gond, ha a csomagok nem az elküldés sorrendjében érkeznek meg, ugyanis, ha erre szükség van, akkor a magasabb rétegek visszarendezik õket a megfelelõ sorrendbe. Azt viszont ne felejtsük el, hogy az „internet” szó most általános értelemben használjuk annak ellenére, hogy ez a réteg az internetben is jelen van. Az internetréteg meghatároz egy hivatalos csomagformátumot, illetve egy protokollt, amelyet internetprotokollnak (Internet Protocol, IP) hívnak. A csomagok kézbesítése során azok útvonalának meghatározása, valamint a torlódás elkerülése itt most a legfontosabb feladat. Ezért hasonlít funkciója egy másik modell hálózati rétegére.

Lap tetejére

A szállítási réteg

A TCP/IP-modellben az internetréteg fölötti réteget általában szállítási rétegnek nevezik. Feladata az, hogy lehetõvé tegye a forrás- és a célállomásokban található társentitások közötti párbeszédet.
Az egyik szállítási protokoll az átvitelvezérlõ protokoll (Transmission Control Protocol, TCP), amely egy megbízható összeköttetés alapú protokoll. Feladata az, hogy hibamentes bájtos átvitelt biztosítson bármely két gép között az interneten. A beérkezõ bájtos adatfolyamot diszkrét méretû üzenetekre osztja, majd azokat egyesével továbbítja az internetrétegnek. A célállomás TCP-folyamata összegyûjti a beérkezett üzeneteket, és egyetlen kimeneti adatfolyamként továbbítja õket. A TCP forgalomszabályozást is végez annak érdekében, hogy egy gyors forrásállomás csak annyi üzenetet küldjön egy lassabb célállomásnak, amennyit az fogadni képes.
A másik átviteli protokoll ebben a rétegben a felhasználói datagram protokoll (User Datagram Protocol, UDP) amely egy nem megbízható, összeköttetés nélküli protokoll. Jelentõsége akkor van, amikor nem szükséges sem az üzenetek TCP-féle sorbarendezése, sem a forgalomszabályozás. Elsõsorban olyan egylövetû, kliens-szerver típusú kérdés-válasz alkalmazásokban terjedt el, ahol a gyors válasz sokkal fontosabb, mint a pontos. Ilyen például a beszéd- vagy videó átvitel. Az IP, a TCP és az UDP kapcsolatát a 3. táblázat [3.] szemlélteti.

Szolgál- tatások	Hálózat- kezelés	Idõszink-ronizálás	Automatikus FDR újrakonfigurálás		Web- szerver	E-mail	TCP Open	Üzenet- kezelés
Alkal- mazási	SNMP	NTP	TFTP	FTP	HTTP	SMTP	TCP Open	Modbus
Átvitel	UDP			TCP
Adat- kapcsolati	IP
Fizikai és adat- kapcsolati	Ethernet, LAN

3. táblázat. Protokollok és hálózatok a TCP/IP hivatkozási modellben [3.]

Lap tetejére

Az alkalmazási réteg

A szállítási réteg fölött az alkalmazási réteg található. Ez tartalmazza az összes magasabb szintû protokollt. Eredetileg csak a virtuális terminál (TELNET), a fájltranszfer (FTP) és az elektronikus levelezés (SMTP) protokolljait tartalmazta, amelyeket a 3. táblázatban is láthattunk. A virtuális terminál lehetõvé teszi, hogy bejelentkezzünk egy távoli gépre, és azon dolgozzunk. A fájltranszfer protokoll segítségével hatékonyan tudunk adatokat átvinni egy géprõl a másikra. Az évek során számos más protokollal bõvítették az alkalmazási réteget. Ilyen például a Domain Name Service (DNS), amely a hosztok nevét képezi le a hálózati címükre; a HTTP, amely a World Wide Web oldalak letöltését segíti.

A hoszt és a hálózat közötti réteg

Az internetréteg alatt egy nagy ûr tátong. A TCP/IP hivatkozási modell ugyanis nem mondja meg, hogy mi legyen itt, csak annyi megkötést tesz, hogy a hosztnak egy olyan hálózathoz kell csatlakozni, amely az IP-csomagok továbbítására alkalmas protokollal rendelkezik. Ez a protokoll hosztonként, illetve hálózatonként más és más lehet.

Lap tetejére